A Hungarian Procurement Community (HPC) újonnan megválasztott alelnökeit egy személyesebb hangvételű bemutatkozásra kértük. Arra voltunk kíváncsiak, mi motiválta őket az alelnöki szerep vállalásában, mit jelent számukra a HPC közössége, és milyen célokkal, elképzelésekkel vágnak neki az előttük álló időszaknak. Elsőként Hajós Editet, a Generali Biztosító Zrt. beszerzési és ellátási terület vezetőjét mutatjuk be.
Ezúttal nem a megszokott, hivatalos bemutatkozásokat szerettük volna olvasni, hanem őszinte, emberi és szakmai gondolatokat – a közösségről, az együttműködés erejéről és a beszerzési szakma jövőjéről.
Ismerjétek meg Hajós Editet, a Generali Biztosító Zrt. beszerzési és ellátási terület vezetőjét, a HPC egyik új alelnökét, az ő motivációit, terveit és a közösséghez fűződő személyes gondolatait!
Miért vállaltad el az alelnöki szerepet a HPC-ben?
Őszintén? Azért, mert sokat kaptam ettől a szakmától, és úgy érzem, eljött az ideje annak, hogy ebből valamit visszaadjak.
Több mint húsz éve dolgozom a beszerzésben, és az évek során megtapasztaltam, milyen sokat jelent egy olyan szakmai közösség, ahol fél szavakból is megértjük egymást. Ahol nem kell hosszasan magyarázni, mit jelent egy beszállítói kockázat, egy szerződéses vita, egy ellátási probléma, vagy egy belső konfliktus a megrendelő területtel, mert a másik pontosan tudja, miről beszélsz.
Az emberek egyik alapvető szükséglete a valahová tartozás. Számomra a HPC ilyen közösség: hasonló értékekre, normákra és szakmai kíváncsiságra épül. Ezért vállaltam el az alelnöki szerepet is.
Mire szeretnél fókuszálni alelnökként?
Három területet emelnék ki.
Az első a szakmai kiválóság és a folyamatos fejlődés támogatása. A beszerzés olyan szakma, ahol nem lehet megállni. Új technológiák, új szabályozások, új kockázatok jelennek meg folyamatosan. Fontosnak tartom, hogy segítsük egymást a tanulásban és a fejlődésben.
A második az utánpótlás és a szakma vonzerejének növelése. Szeretném, ha minél többen látnák meg, hogy a modern beszerzés izgalmas, stratégiai gondolkodást igénylő, valódi üzleti hatással bíró hivatás.
A harmadik a digitalizáció és a mesterséges intelligencia lehetőségeinek kihasználása. Ma a beszerzési folyamatok adminisztratív terhei rendkívül nagyok. Hiszem, hogy a robotizáció, az automatizáció és az AI segítségével jelentős időt nyerhetünk.
Márpedig aki időt nyer, az lehetőséget nyer arra, hogy stratégiai kérdésekkel foglalkozzon, vagy a családjával is eltudjon tölteni minőségi időt.
Hogyan növelhető a szakma presztízse?
Azt gondolom, hogy a presztízs nem kommunikációs kampányokból születik, hanem abból, hogy láthatóvá tesszük az értékteremtést.
A beszerzés ma már messze nem csak az árakról szól. Kockázatot kezelünk, ellátási láncokat stabilizálunk, innovációt támogatunk és üzleti döntéseket készítünk elő. Minél jobban meg tudjuk mutatni ezeket a szerepeket, annál inkább javulni fog a szakma megítélése.
Emellett fontosnak tartom, hogy a pályakezdők számára is vonzóbbá tegyük a szakmát. Rengeteg tehetséges fiatal számára lehetne izgalmas karrierút a beszerzés, ha jobban látnák a benne rejlő lehetőségeket.
Mi lenne egy sikeres alelnöki év?
Számomra a sikert nem elsősorban a rendezvények számában vagy a statisztikákban lehet mérni, hanem abban, hogy tudtunk-e valódi értéket teremteni a közösség tagjai számára.
Örülnék, ha egy év múlva több aktív tagunk lenne, többen kapcsolódnának be a streamjeink munkájába, és minél többen éreznék úgy, hogy a HPC nem egyszerűen egy szakmai platform, hanem egy olyan közösség, amelyhez érdemes tartozni.
Szakmailag akkor érezném sikeresnek ezt az időszakot, ha kézzelfogható eredményeket tudnánk felmutatni a közösségünk kiemelt témáiban.
Ilyennek tartom a beszerzési szervezetek fejlesztését, a digitalizációt, a mesterséges intelligencia gyakorlati alkalmazását, valamint a következő beszerző generáció támogatását mentoráláson és tudásmegosztáson keresztül.
Személy szerint nagyon fontosnak tartom azt is, hogy segítsünk választ találni egy olyan problémára, amellyel szinte minden beszerző nap mint nap szembesül: a folyamatosan növekvő adminisztrációs terhekre. Miközben egyre komplexebb gazdasági, szabályozási és ellátási környezetben dolgozunk, rengeteg időnket kötik le olyan feladatok, amelyek nem feltétlenül teremtenek közvetlen üzleti értéket.
Hiszek abban, hogy a digitalizáció, az automatizáció, a robotizáció és a mesterséges intelligencia ezen a területen valódi áttörést hozhat. Nem azért, hogy kevesebb beszerzőre legyen szükség, hanem azért, hogy a beszerzők több időt fordíthassanak arra, amiben a legnagyobb értéket teremtik: a stratégiai gondolkodásra, a partnerkapcsolatok építésére, a kockázatok kezelésére és az innováció támogatására. Azt szoktam mondani: aki időt nyer, életet nyer.
A mai világ ráadásul egyre összetettebb. Naponta óriási mennyiségű információ ér bennünket, és egyre nehezebb eldönteni, mire kell figyelnünk és mire kell gyorsan reagálnunk. Ha a HPC segíteni tud abban, hogy a tagjaink eligazodjanak ebben a komplex környezetben, megosszák egymással a legjobb gyakorlataikat, és közösen gyorsabban találjanak válaszokat a kihívásokra, akkor már nagyon sokat tettünk.
És talán számomra ez lenne a siker legfontosabb jele: ha egy év múlva többen mondanák azt, hogy a HPC hozzájárult a szakmai fejlődésükhöz, segített jobb beszerzővé válniuk, és erősítette bennük azt az érzést, hogy egy olyan közösséghez tartoznak, ahol közösek az értékek, a szakmai igényesség és a jövőről alkotott vízió.
Mi volt az a pillanat, amikor rájöttél, hogy a HPC több lehet, mint egy szakmai társaság?
Akkor kezdtem ezt érezni, amikor azt láttam, hogy az emberek nemcsak az eseményeken találkoznak, hanem utána is keresik egymást, kérdeznek, segítenek, megosztják a tapasztalataikat.
Számomra ekkor vált világossá, hogy a HPC nem egyszerűen egy szakmai hálózat. Egy közösség, ahol az emberek közös nyelvet beszélnek, hasonló kihívásokkal néznek szembe, és szívesen támogatják egymást.
A mai, egyre összetettebb és gyorsabban változó világban ez különösen nagy érték.
Mit üzennél a még passzív tagoknak?
A világ körülöttünk egyre komplexebb. Egyre több információ érkezik, egyre gyorsabban változik a környezetünk, és sokszor az a legnagyobb kihívás, hogy felismerjük, mire kell igazán figyelnünk.
Éppen ezért értékes egy szakmai közösség. Nem kell mindenkinek mindent egyedül kitalálnia. A HPC-ben egymás tapasztalataiból tanulhatunk, gyorsabban felismerhetjük a releváns trendeket, és gyorsabban reagálhatunk a változásokra.
Én mindenkit arra biztatnék, hogy kapcsolódjon be. Nem azért, mert adnia kell valamit a közösségnek, hanem mert a közösségből ő maga is rengeteget kaphat.
