Ki fog holnap dolgozni a gyártósoron?

Lesz-e elég munkaerő holnap? A magyar vállalkozásokat manapság leginkább aggasztó kérdés már a beszerzési szakemberek napi munkájába is begyűrűzött. A HR osztály egymagában már nem feltétlenül tudja megoldani ezt a stratégiai kérdést, és a munkaerőkölcsönzők sem csettintésre szállítják a dolgos kezeket. Virovácz Péterrel, az ING Bank vezető elemzőjével beszélgettünk a magyar munkaerőpiaci jelenségek hátteréről.

Milyen szakmákra jellemző leginkább a munkaerőhiány?

Korábban arról beszéltünk, hogy főként a szakképzett munkaerőből, orvosokból, ápolókból van kevés, mára azonban szinte minden területen jelentkezik a hiány.  Persze továbbra is elsősorban a szolgáltató szektor az érintett – főként az egészségügy és a vendéglátóipar –, de komoly nehézségekkel küzd a feldolgozóipar is. A feldolgozóiparban a betanított munkások hiánya okozza a legnagyobb fejfájást, ők azok, akik az utóbbi években a magasabb bérek miatt inkább külföldre szegődtek el dolgozni.

Milyen okok állnak a háttérben?

A hazai inaktív, munkaképes lakosság továbbra sem eléggé motivált abban, hogy munkát vállaljon. Vagy túl alacsonyak a bérek, vagy nincs a lakóhely közelében elég munkalehetőség. A hazai munkaerő sajátosságaival van probléma: nincs meg a megfelelő minősége, és nincs meg a megfelelő eloszlása sem. Hiába van ma Magyarországon mintegy 600.000 fős munkaerőtartalék, nagyon nehéz ezeket az embereket vissza- vagy éppen bevezetni a munka világába.

Van összefüggés a külföldre vándorlás és a munkaerőhiány növekedése között?

Bizonyos szakmák esetében lehet összefüggés, de nem a kivándorlás a meghatározó tényező. A több mint 300 ezer külföldön dolgozó magyar körülbelül harmadát a munkaadója küldte külföldi munkavégzésre. Ők így előbb-utóbb visszatérnek Magyarországra. A maradék 200 ezer fő hazatelepülése csak bizonyos szektorokban jelenthetne segítséget, főként a vendéglátóiparban és a kereskedelemben.

A brexit után javulhat valamennyit a hazai munkaerőpiaci helyzet?

Ha belegondolunk, a briteknek nem érdeke az összes kelet-európai munkavállaló hazaküldése, hiszen ők legtöbbször alacsony presztízsű, alacsony hozzáadott értékű munkaköröket töltenek be. Nem vennék mérget arra, hogy a kilépési tárgyalások során olyan szigorú döntés születik majd, amely miatt mindenkinek haza kell jönnie. Könnyen elképzelhető olyan forgatókönyv is, hogy a már kint dolgozó bevándorlók helyzetét a kilépési folyamat nem befolyásolja majd jelentősen, ellenben a később érkezőkkel szemben sokkal szigorúbb szabályokat fognak érvényesíteni.

A brexit így – véleményem szerint – nem fogja tudni megoldani a jelenlegi munkaerőhiányt.

Az elmúlt években az alacsony munkaerőköltségek miatt a nagyvállalatok sok esetben halogatták az olyan technológiai beruházásokat, amelyekkel munkaerőt tudtak volna kiváltani. Látható-e ezen a téren változás?

Ha ma egy nagyvállalat körülnéz a munkaerőpiacon azt látja, hogy nincsen megfelelő számú szakember, de ha találnak is elég embert, csak magas bérköltség mellett tudják megtartani a kollégákat. Egy új magyarországi gyár indulása például azért csúszik már hónapok óta, mert a meghirdetett 900 munkakör felét tudták csak egyelőre betölteni. Ebben az esetben már szó sincs arról, hogy nem fizetnék meg a munkavállalókat.

Jelenleg úgy tűnik, a vállalkozások ma még nem jutottak el arra a felismerésre, hogy már nincs lehetőség a munkaerő bővítésére. Ez azonban meg fog változni. Egy technológia-, illetve tőkevezérelt innováció bevezetéséhez azonban időre van szükség. Mindenesetre lassan olcsóbb lesz új technológiákba beruházni, mint megfizetni a munkaerőt.

Akkor lesz igazán éles a kérdés, amikor ugyanannyiba kerül majd technológiát fejleszteni, mint emberek alkalmazni ugyanarra a feladatra. 2020 környékén valószínűleg már hallani fogunk olyan hazai beruházásokról, amelyek a robotizációt részesítik előnyben. Nyugat-Európában ez a folyamat már javában zajlik – például a németországi Adidas elkezdte visszatelepíteni a termelést az anyaországba, mert már jobban megéri gépekkel előállítani a termékeket. Magyarország szempontjából nagy kérdés, hogy a külföldi gyártók innen is hazaköltöztetik-e a gyáraikat, vagy itt hajtják végre ezeket a technológiai fejlesztéseket.

A következő évek nagyberuházásainál valószínűleg nem az lesz a legfontosabb, hogy hány munkahelyet hoznak létre, hanem az, hogy milyen technológiai tudást hoznak be Magyarországra. Ez azonban kétélű fegyver. Politikai szempontból könnyebben kommunikálható, hogy mennyi munkahelyet teremt egy beruházás, mint azt, hogy mennyire innovatív technológiát vásároltunk. Tehát gazdaságpolitikai szemléletváltásra is szükség lenne: meg kell változnia a prioritásoknak, el kell tolni a hangsúlyokat a munkahelyteremtés felől a technológia és a tőkefehalmozás felé.

(A cikk ábrái Virovácz Péter prezentációjából származnak, közlésükhöz a szerző hozzájárult.)

Hirdetés