Költségoptimalizálás – ahogyan a legtöbb cég NEM csinálja

A vállalatok már az utolsó morzsákat is kioptimalizálták működési kereteikből.


 

A vendégposzt szerzője Rob Bernshteyn.

Rob Bernshteyn a Coupa vezérigazgatója, a felhőalapú költségoptimalizáló megoldások képviselője.

Már jóval azelőtt, hogy Thomas Friedman megírta a The World Is Flat című könyvét, a globális verseny arra kényszerítette az amerikai cégeket, hogy minden lehetséges működési költséget lefaragjanak.

  • Optimalizálták az értékesítést.
  • Optimalizálták az ellátási láncot.
  • Optimalizálták a termelést, gyakran még a tengerentúlra is áttelepítették az olcsóbb munkaerő miatt.

 

Egy ponton azonban újra megjelennek a kiadások.

 

Ennek ellenére még mindig van egy kiaknázatlan lehetősége az optimalizálásért küzdő vállalatoknak. És van egy terület, ahol a cégek a szó szoros értelmében dollármilliókat veszítenek.

Ez az úgynevezett „közvetett kiadás”, ami a kiadások széles körét érinti, a repülőjegyektől a számítógépeken át az épület-fenntartási költségekig.

Még a legjobb cégek is figyelmen kívül hagyhatják ennek a kategóriának a lehetőségeit, amikor megfogalmazzák a lényeget.

Olvassák csak el Warren Buffet alábbi sorait, amit a Berkshire Hathaway részvényeseinek írt 2011-ben:

„… a vezetőség gyors átalakítása és a vállat beszerzési és kiadási politikájának racionalizálása megállította a készpénz kiáramlását, és a Berkshire legnagyobb üzleti problémáját (NetJets) egy megbízhatóan profitábilis működéssé változtatta.”

Ez megmutatja, hogy napjaink egyik legnagyobb üzleti szelleme sem fordított figyelmet a NetJet pazarló költekezéseire és a szükségtelen állandó kiadásaira addig, amíg a mérleg át nem csapott pirosba.

Amikor ekkora pénzösszeg forog kockán, miért hagyják ennyire figyelmen kívül a közvetett kiadásokat?

A kiadások ezen típusa több száz, vagy akár több ezer munkavállaló között oszlik meg – és a munkavállalók jellemzően nem költenék el a cég pénzét, ha az, az övék volna.

Szerencsére, a közösségi média és a technológia ugyanezen ereje révén talált rá a megfelelő üzleti működésre a Facebook is, és ez vezet a rendkívül nagy értékű részvénykibocsátáshoz.

Az alapvető közösségi média koncepciók, mint a „crowdsourcing – tömeges kiszervezés”, átláthatóság és megosztás mind felhasználható annak érdekében, hogy ezáltal optimalizálják a kiadásokat. Már azzal is előre lehet lépni egyet, ha a munkavállalókat tájékoztatják arról, milyen javakra és szolgáltatásokra költ a cég.

Gondoljunk csak bele abba, hogy a rendőrség miért helyez ki automatikus sebességjelző készülékeket. Nyilvánvalóan nem állhat minden sarkon egy rendőr radarral, hogy sebességet mérjen. Ám tanulmányok szerint az autósok túlnyomó többsége lelassít, ha tudomására hozzák, hogy túllépte a megengedett sebességet.

Ugyanez érvényes, amikor a munkavállalók általi kiadásokról (vagy által elköltött pénzről) beszélünk. Ha megértik az elfogadott normát – mint a sebességhatár esetében – és látják, hogy egy adott termékért mennyit fizetnek, az elfogadott normán belül fognak cselekedni.

 

Tegyünk még egy lépést előre!

 

Tételezzük fel, hogy Ön 20 km/órával meghaladta a megengedett sebességet, és azon felül, hogy a sebességjelző ezt jelezte Önnek, még a barátai és családtagjai tudomására is hozzák ezt. Azt hiszem, egyértelműen kijelenthető, hogy ez még inkább elrettent a jövőbeli sebességtúllépéstől.

Ugyanez a pszichológia alkalmazható a vállalatoknál, amennyiben megengedik, hogy a munkavállalók lássák, ki mit vásárolt és mennyiért. Egy apró momentumként annak érzékeltetésére, hogy az átláthatóság hogyan működik, idézzük fel azt a felháborodást, amit a GM, Ford és Chrysler vezetőinek útja váltott ki, amikor a céges magánrepülővel indultak el az „életmentő” pénzügyi segítségért.

Van lehetőség a pozitív megerősítésre is. A Facebook S-1 jelentése megmutatta, hogy a felhasználók milyen gyakran klikkelnek a „Tetszik” gombra (lájkok + hozzászólások = 2,7 milliárd naponta). Így a munkavállalók is látják, hogy saját vezetőik közül ki spórol a vállalat pénzén. A játékelmélet is alkalmazható az alkalmazottakra, akik egységeket gyűjthetnek, amennyiben a kiadások az elvárt norma alatt maradnak.

 

És így tovább…

 

A lényeg az, hogy a kiadás menedzsment alulról történő megközelítése sokkal közelebb áll napjaink vállalati környezetének realitásához. Azzal, hogy arra utasítunk embereket, hogy bölcsen költekezzenek, még nem mozdítja el a mutatót. Ehelyett sokkal fontosabb megbízni a munkavállalókban. A megfelelő eszközökkel, információval és jutalmazási rendszerrel felruházva őket a megfelelő lépéseket fogják megtenni maguktól is.

A cégek így elérhetik, hogy megfelelően alakítva a munkavállalók mentalitását és szemléletét, azok úgy bánjanak a pénzzel, mintha az a sajátjuk lenne.

(Forbes, 2012.4.)

Hirdetés