A tartós vízhiány egyre komolyabb kockázatot jelent a magyar gazdaság számára. Az aszály nemcsak a mezőgazdasági termelést és az élelmiszeripari alapanyagellátást érinti, hanem az energiatermelést, az ipari működést és az áruszállítást is. A Magyarországi Logisztikai Szolgáltató Központok Szövetsége (MLSZKSZ) szerint a Duna alacsony vízállása és a hazai vízkészletek csökkenése már az ellátási láncok biztonságát és a vállalatok versenyképességét is veszélyezteti.
Nemzetbiztonsági kockázattá vált a tartós vízhiány
MLSZKSZ: az utolsó előtti pillanatban vagyunk, muszáj megtartani a vizet Magyarországon
Tartósan vízhiányos időszakba lépett Magyarország, ennek következményei már messze túlmutatnak a mezőgazdaságon és a vízgazdálkodáson. Ha nincs elegendő mennyiségű víz, annak hatását először a növénytermesztés és az állattenyésztés érzi meg, de közben az energiatermelés, az ipar és az áruszállítás számára is egyre komolyabb kockázatot jelent. A Magyarországi Logisztikai Szolgáltató Központok Szövetsége (MLSZKSZ) szerint a tartós vízhiány mára a gazdaság működését és az élelmiszerellátást is veszélyezteti, ezért nemzetbiztonsági kockázattá vált. Az ország az utolsó előtti pillanatban van, már nem lehet tovább halogatni a szükséges fejlesztéseket.
A paksi eset jól mutatta, milyen gyorsan kerülhet kényszerhelyzetbe egyszerre több stratégiai ágazat is. A hűtővízellátás biztosításához szükséges munkák idején a hajóforgalomnak várnia kellett, miközben az érkező rakományokra üzemek számítottak, a kikötői rakodáshoz pedig további fuvarok igazodtak. Egy ilyen fennakadás hatása rövid idő alatt messze túlnyúlik az érintett folyószakaszon. Paksnál a Dunában rendelkezésre álló vízmennyiség elegendő lett volna a blokkok hűtéséhez, a rekordalacsony vízállás ugyanakkor megnehezítette a hűtővíz kiemelését. Az MLSZKSZ szerint az eset jól érzékeltette, hogy a Duna vízszintje jóval több hajózási kérdésnél, hiszen egyszerre hat az energiatermelésre, az ipari működésre és az áruszállításra.
A magyar belvízi kikötők forgalma már a nyári beavatkozás előtt jelentősen visszaesett. A KSH adatai szerint az első félévben 538,7 ezer tonna árut raktak hajóra, szemben az egy évvel korábbi több mint egymillió tonnával. Kisvíznél egy hajó kevesebb rakományt vihet, így ugyanannyi áru elszállításához több fuvarra vagy más szállítási módokra van szükség. Ez drágítja a szállítást, nehezebbé teszi a tervezést, a többletköltség idővel a fogyasztói árakban is megjelenik.
A hiányzó terményt is ezen a folyón hoznánk be
A magyar kukoricatermés 2020 és 2025 között 8,4 millió tonnáról 3,9 millió tonnára csökkent. A terméseredményeket természetesen sok tényező befolyásolja, a tartós vízhiány, az aszály és a talajok kiszáradása azonban egyre nagyobb szerepet játszik a magyar mezőgazdaság teljesítményében. A vízgazdálkodás ezért közvetlenül befolyásolja azt is, hogy mennyi hazai alapanyag áll rendelkezésre az élelmiszeripar és más feldolgozóipari ágazatok számára. Ennek következményei már az iparban is megjelennek. Jelentős magyar feldolgozóipari kapacitások épülnek a kukoricára, ezért gyengébb hazai termés esetén az alapanyag egy részét külföldről kell beszerezni. A Magyar Gabonaszövetség augusztusi becslése szerint a 2026/27 es szezonban akár 1,5 millió tonna kukorica behozatalára lehet szükség.
A szövetség hangsúlyozza, hogy ezen a ponton ér össze a mezőgazdaság, az ipar és a szállítás problémája. A vízhiány visszafogja a hazai termelést, a kieső alapanyagot importból kell pótolni, miközben az alacsony dunai vízállás éppen az egyik legfontosabb tömegáru szállítási útvonal kapacitását szűkíti. A Duna vízállásának kiszámíthatatlansága így a magyarországi ipari beruházások alapanyagellátására és versenyképességére is közvetlen hatással lehet.
„A tartós vízhiány mára jóval több mezőgazdasági vagy vízügyi problémánál. Víz nélkül kiszámíthatatlanná válik a növénytermesztés és az állattenyésztés, ennek következményei pedig végigfutnak a gazdaságon, a termőföldektől az üzemeken át egészen a fogyasztókig. Ezen a ponton már arról beszélünk, hogy meddig tudjuk fenntartani az élelmiszerellátást és a gazdaság alapvető termelési folyamatait” – mondta Bíró Koppány Ajtony, az MLSZKSZ főtitkára.
Amit csak lehet, meg kell tartani a vízből
A hosszú távú gondolkodás egyik fontos és egyben legegyszerűbb alapelve úgy foglalható össze, hogy a víz vizet termel – tette hozzá a szövetség főtitkára. Minél több vizet tudunk megtartani a tájban, elsősorban a talajban, a növényzetben és a vízrendszerekben, annál több nedvesség marad a helyi természetes körforgásban. Magyarország számára ezért a következő évtizedek egyik legégetőbb feladata, hogy a rendelkezésre álló vízből minél többet az országban tartson, majd a száraz időszakokban oda juttassa, ahol arra valóban szükség van.
Az MLSZKSZ szerint a megoldás része lehet, ha szabályozhatóbbá válik a Duna vízszintje. A vízlépcsők előkészítését haladéktalanul el kell indítani, a szakmai vizsgálatok pedig azt mutathatják meg, hol és milyen műszaki megoldások szolgálhatják legjobban Magyarország vízbiztonságát. A tervezés során ugyanakkor kiemelt figyelmet érdemel a folyó élővilága, a hordalékmozgás és a talajvíz alakulása, valamint a fejlesztések egyéb, környezetre gyakorolt hatása.
A vízszint szabályozása azonban önmagában még kevés, a megtartott vizet el is kell juttatni a kiszáradó térségekbe és a mezőgazdasági területekre. Ehhez a meglévő csatornahálózat korszerűsítésére, a tározók és a vízpótló rendszerek fejlesztésére van szükség. A vízbő időszakokban érkező készletek egy részét érdemes megőrizni a száraz hónapokra, miközben a termőtalajok vízmegtartó képességének javítása is fontos feladat. Így a kijuttatott vízből nagyobb mennyiség maradhat helyben és hasznosulhat a növénytermesztésben.
Még a következő aszály előtt kell dönteni
A nagy vízügyi beruházások előkészítése és megvalósítása éveket vesz igénybe, a gazdaság viszont ennél jóval gyorsabban alkalmazkodik. Ha a termelők egymást követő években vízhiánnyal szembesülnek, más növénykultúrákra állhatnak át vagy visszafoghatják a termelést. Az állattenyésztés költségeit közben a takarmánytermelés visszaesése növelheti, az ipari vállalatok pedig új külföldi beszállítókat és beszerzési útvonalakat kereshetnek. Mire egy nagy vízpótló rendszer elkészül, a korábban magyar termelésre épülő gazdasági kapcsolatok egy része már tartósan átalakulhat.
Az MLSZKSZ szerint ezért most érdemes meghozni azokat a döntéseket, amelyek kijelölik a fejlesztések irányát, biztosítják a finanszírozásukat és kiszámítható ütemet adnak a megvalósításnak. A hosszabb távú beruházások előkészítésével párhuzamosan a meglévő csatornák, tározók és vízpótló rendszerek fejlesztése is gyorsabban hozhat kézzelfogható eredményt.
A következő rekordalacsony vízállás és súlyos aszály idején már azok a megoldások számítanak, amelyek addigra elkészültek. Magyarország vízgazdálkodása közvetlenül meghatározza a mezőgazdaság és az állattenyésztés lehetőségeit, ezen keresztül pedig az élelmiszerellátás, az ipari termelés és az energiatermelés feltételeire is hat. A logisztika ennek a rendszernek a végén kapcsolja össze a termelőket, az üzemeket és a piacokat, ezért a vízhiány következményei ezen a területen is gyorsan megjelennek.
A Duna hajózhatósága és a kiszámítható áruszállítás feltételei is napirendre kerülnek a 6. Közép Európai Intermodális Konferencián. A fuvaroztatói és szolgáltatói oldal képviselői többek között arról egyeztetnek, hogyan alkalmazkodhat a logisztikai ágazat a változó szállítási feltételekhez, és milyen fejlesztések segíthetik az áruforgalom hosszú távú biztonságát. A CT4EU, az MLSZKSZ és az UIRR közös rendezvényét 2026. október 29 én tartják a budapesti Marriott Hotelben. A konferencia programja és a jelentkezési lehetőség a rendezvény honlapján érhető el.
Forrás: Pressinform.hu
Címlapfotó: Pexels · Ramon Karolan
