Az új nemzetközi trend a mezőgazdaságban és a magyar Nemzeti Vidékstratégia közzel áll egymáshoz, ami azt jelenti, hogy a családi gazdaságokat, valamint a multifunkcionális mezőgazdasági modellt kellene a jövőben előnyben részesíteni az agrárium globális fejlesztése során.
Többek között ezt a következtetést vonta le Kiss Csilla, a Védegylet agro-biodiverzitás programvezetője hétfőn Budapesten, amikor bemutatták az újságíróknak annak a jelentésnek a magyarra fordított vezetői összefoglalóját, amelyet 2008-ban készítettek 110 kormány 400 szakértője, és több nemzetközi szakmai és civilszervezet részvételével. A Válaszúton a mezőgazdaság című tanulmány rövidített változatát a Greenpeace és a Védegylet tette közzé Magyarországon. A tanulmány azt vizsgálta, hogy a XX-XXI. század fordulóján milyen eszközökkel csökkenthető a szegénység és az éhezés a világon a mezőgazdaság eszközeivel. Marco Contiero, a Greenpeace uniós irodájának agrárpolitikai szakértője arról beszélt, hogy a teljes jelentés mintegy 2.500 oldalon elemzi a mezőgazdaság lehetőségeit a termelés bővítésére. A végkövetkeztetés, amit a szakértők levontak a jelenlegi helyzetből az, hogy a mostani “üzletmenet” – azaz út, amelyen az agrárium ma jár – nem folytatható, ugyanis így nem növelhető sem a termelés, sem az éhezők száma nem csökkenthető. Ezért a mostaninál lényegesen nagyobb szerepet kell kapnia a mezőgazdaságban a helyi kezdeményezéseknek, azaz például a tájgazdálkodásnak, továbbá az élelmiszerbiztonság megteremtésének. Ennek útja azonban nem lehet a génmódosított szervezetek (GMO) alkalmazásának további növelése, mivel ez a technológia nem csökkenti a helyi lakosok függését egyes nagy világcégektől, hanem inkább növeli azt és rontja esélyeiket az élelmiszer önrendelkezés megteremtésére. Kiss Csilla arról beszélt, hogy a Magyarországon most kidolgozott és társadalmi vitára bocsátott Nemzeti Vidékstratégiában megfogalmazott elvek gyakran egybeesnek azokkal a következtetésekkel, amelyeket a külföldi szakértők fogalmaztak meg a Válaszúton a mezőgazdaság című tanulmányukban. Ilyen egybeesés például, hogy az ipari jellegű mezőgazdasági termelés helyett a lényegesen kisebb léptékű családi gazdaságok termelését érdemesebb támogatni, mivel ezek helyileg hatékonyabbak, mint a nagyüzemek. Ezért ösztönözni kell a helyi piacok és feldolgozó üzemek létrehozását, valamint a fenntartható mezőgazdasági módszerek alkalmazását. Juan Felipe Carrasco, a spanyol Greenpeace agrárkampányokért felelős szakértője arról beszélt, hogy Spanyolország az élő példa arra, hogy a GMO-növények termesztésével nem oldhatók meg a mezőgazdaság gondjai. Az ibériai országban ugyanis már 30 éve termelnek génmódosított technológiával kifejlesztett növényeket, ám ezek termőterülete három évtized alatt sem növekedett lényegesen. Például génmódosított kukoricát akkor is és most is mintegy 60 ezer hektáron termesztenek.
