A beszállítóértékelés szubjektív elemei – amiről mindenki tud, de senki nem beszél?

Van egy olyan elem, aminek a hatását beszállítóként sohasem szabad lebecsülni és szép- nem szép, sokszor többet nyoma a latba a puszta tényeknél. Mi ez?

3. rész

A korábbi (1. rész) beszállító értékelésről szóló cikkemben kiemeltem 3 olyan szempontot, melynek a folyamatos nyomon követése lehetővé teszi, hogy objektív tényezők alapján értékeljük a beszállítóinkat. Azon túl, hogy cégvezetők, vezetők, alkalmazottak vagyunk, emberek is. Nem tudunk kibújni a bőrünkből. Éppen ezért egy nagyon fontos tényezőt is figyelembe kell venni a beszállítóértékelés során. Mi ez a tényező?

 

 

A szimpátia

Igen, tudom, hogy most lesznek akik, esetleg ezt a pontot komolytalannak fogják tartani, és mérhetetlennek, követhetetlennek és egyenesen akár megengedhetetlennek tartják ezt az elemet.

Ne felejtsük azonban el, hogy emberként az érzelmeink erős hatást gyakorolnak a döntéseinkre.

Csak két példát szeretnék említeni és szerintem könnyen belátható, hogy van azért ebben valami, és attól, hogy nem mérhető, és nem szabadna figyelembe venni, mégsem tudjuk figyelmen kívül hagyni.

1. A pozitív példa

Annál a beszállítónál, ahol a kapcsolattartók, kedvesen veszik fel a telefont, nem csak letudják a kötelező köröket, hanem esetleg pár szót beszélgetnek is a beszerzővel ráadásul a következő alkalommal emlékeznek rá, ha valami személyes információ birtokába jutottak és visszacsatolnak a korábbi témára, előbb utóbb elérik, hogy probléma esetén ők lesznek az elsők a sorban, akik a beszerzőnek az eszébe jutnak.

Az emberi kapcsolatok hatását nem szabad lebecsülni. Az ilyen beszállítónak könnyebben elnézzük a késedelmet, esetleg egy-egy bakit. A hosszabb távon kialakult jó személyes kapcsolat hatására, esetleg még olyankor is mentegetjük, amikor más beszállítót már rég lecseréltünk volna. Ez a pozitív diszkrimináció egy idő után éppen olyan káros, mint amikor valakire, valamilyen korábbi vélt vagy valós baki miatt „pikkelünk”.

2. A negatív verzió

Tegyük fel, hogy a beszerző feladatul kapja, hogy alkudjon egy nagyobb rendelés árából. Neki is lát a feladatnak, kap a példa kedvéért 10% kedvezményt. Örömmel újságolja a főnökének, aki azonban elégedetlen az eredménnyel, és – ami kisebb vagy akár közepes cégeknél időnként előfordul, – úgy gondolja, ideje a saját kezébe venni a dolgokat. Alku eredménye 25% kedvezmény, amit boldogan lobogtat a beszerző orra előtt.

Boldog lesz a szuper eredmény hallatán a beszerző? Aligha! Mi lesz az első gondolata? Nekem miért nem adtad meg ezt a kedvezményt, ha egyszer ennyi tartalék volt benne? Bár a cég nyert pár forintot az üzleten, könnyen lehet, hogy a beszállító itt elásta magát örökre. Gondolom, nem kell különösebben magyarázni a miértet.

Miért jó, ha ezzel a „szeretem – nem szeretem” szemponttal is tisztában vagyunk? Ha tudjuk, hogy van ilyen, számítunk a hatására önmagunk és a munkatársaink esetében is, és szükség esetén egy normálisan elfogadható szintre tudjuk kompenzálni a beszállító megítélését a valóban mérhető és objektív adatok alapján.

 

4. részhez kattintson ide! 

2. részhez kattintson ide!

Szeretné a gyakorlatban is elsajátítani a beszállító értékelés és pályáztatás készségét, jelentkezzen erre a képzési modulra:

http://beszerzesitanacsadas.hu/beszallitok+tendereztetese.html

 

Németh Eszter

Beszerzésfejlesztési tanácsadó

 

Hirdetés