Csak stabil cégek alapozhatnak a beszállítói kapcsolatokra

Magyarországon az ipari termelés döntő része nemzetközi vállalatcsoportok magyarországi egységeiben zajlik.

A magyar kis- és középvállalkozások számára kiemelkedően fontos, hogy stabil beszállítói kapcsolatokat építsenek ki ezen, a világpiac számára termelő cégekkel, ám a gyakorlat azt mutatja, hogy ez a partnerség közel sem zökkenőmentes. A Kopint Konjunktúra Kutatási Alapítvány és a Commerzbank, valamint a Noerr és Társai Iroda együttműködésében készült felmérés szerint a beszállítóvá válás a kis cégek számára nem igazán jó megoldás, s az is jól látszik, hogy a komolyabb cégeknek is stabil finanszírozási kapcsolatra van szükség a sikerhez, de elengedhetetlen az is, hogy az állami szabályozás, a pályázati rendszer, sőt még az oktatás is odafigyeljen a beszállítói igényekre.

Az elmúlt két évtizedben a kelet-közép-európai térség a külföldi nemzetközi gép- és járműgyártók szisztematikus kihelyezési (relokációs) célterületévé vált, s ezzel beépült a beszállítói piramisba. A térség versenyelőnye elsősorban a relatíve alacsony bérszint mellett, rugalmasan foglalkoztatható, motivált munkaerőből és a fő piacok gyors elérhetőségéből fakad. Magyarországon a beszállítói hálózat fejlettsége a régiós átlagot meghaladja, de nyugat-európai mércével elmaradott – állapította meg a Kopint Konjunktúra Kutatási Alapítvány és a Commerzbank, valamint a Noerr és Társai Iroda együttműködésében készült felmérés, amely a Német Magyar Ipari és Kereskedelmi Kamara (DUIHK) és tagvállalatai szakmai támogatásával készült.

Mint azt Palócz Éva, a Kopint Konjunktúra Kutatási Alapítvány kuratóriumának elnöke a tanulmányt bemutató sajtóértekezleten elmondta, egyes nagy nemzetközi vállalatok rendkívül alapos, működőképes, érdemi beszállítói stratégiát és gyakorlatot alakítottak ki. Sajnálatos ugyanakkor, hogy az elsődleges beszállító cégek túlnyomó része külföldi szakmai cégek magyarországi leányvállalata, magyar céget csak elvétve találhatunk közöttük.

A hazai vállalatok számára a beszállítói szerep elnyerése számos előnnyel jár: nagy volumenben rendelő, korrekten fizető, adott esetben műszaki segítségre is kész megrendelőkre tesznek szert. A beszállítói szerep megszerzése ugyanakkor nem könnyű: a minőség nem alku tárgya, a termelés/beszállítás ütemezésében és a rugalmasságban a késztermékgyártó rendkívüli követelményeket támaszt, a beszállítónak már a rendelés elnyerése előtt bizonyítani, tanúsítani kell a feladatra való alkalmasságát, minőségbiztosítási rendszerét. A tanulmány megállapította, hogy a tartós siker nem alapozható a beszállító olcsóságára, a pusztán alkatrész-szintű beszállítók bármikor lecserélhetők. Az eddigi tapasztalatokból az is kitűnik, hogy a stabil beszállítói kapcsolat kiépülése időigényes: az autóipari beruházások esetében iparági vélemények szerint legalább 1-2 jól sikerült évnek el kell telnie az új magyarországi autógyárak (összeszerelő üzemek) termelésbe lépése után, hogy tényleg aktuálissá váljék a hazai beszállítások kérdése – ezt az időtávot ma kevés hazai vállalkozás képes kihúzni – főleg, ha termékkínálata és partneri köre nem elég diverzifikált.

“Célunk ezzel a kutatással az volt, hogy bizonyos mérhető paraméterek, szempontrendszer mellett behatároljuk azt a vállalati kört, amely alkalmas vagy alkalmassá tehető a beszállítói pozíció megszerzésére és javaslatokat tegyünk azon, elsősorban gazdaságpolitikai intézkedésekre, amelyek a beszállítói rendszer elvárt fejlődéséhez szükségesek” – mondta el Palócz Éva. A szakember szerint könnyen prognosztizálható, hogy a beszállítói háttér fejlettsége előbb-utóbb az élőmunka költségeivel összemérhető jelentőségű mérlegelési szemponttá válhat a további beruházási projekteknél. Több nemzetközi gépjárműgyártó cég új telephelyének kialakításakor saját beszállítói park létrehozását tervezi, ahol partnerei felépíthetnék üzemegységüket, ez azonban még nem általános a beszállító-partnereket kereső nemzetközi cégek között. Így tehát a partnerkeresők döntő része saját erőforrásaira kénytelen hagyatkozni.

A nemzetközi és a hazai tapasztalatok szerint elsősorban azoknak a vállalatoknak van esélyük komoly beszállítói pozíciókra, amelyek legalább 50 főt alkalmaznak és árbevételük eléri az 500 millió forintot. Ebből azonban Magyarországon 2008-ban, a válság előtti utolsó évben, mindössze 773 volt, s közülük is mindösszesen 607 a pozitív üzemi eredménnyel bíró céget találtak a kutatók – s ebből is 199 kizárólag külföldi tulajdonú).

A kutatók szerint a kis cégek számára a beszállítói hierarchiában való előrelépés azért is nehéz, mert a beszállítói piramis alsó szintjén rendszerint nem keletkezik akkora nyereség, amely további jelentős beruházásokhoz, fejlesztésekhez szükséges lenne. A megtermelt nyereség “sima” hitelfelvételre nem predesztinálja ezeket a vállalkozásokat, támogatott hitelforrások viszont nem igazán vannak. Megoldást jelenthet ugyanakkor a Gazdaságfejlesztési Operatív Program (GOP) támogatásainak e célra való csoportosítása, ám emellett a kutatók felvetették a beszállítói terveket szövő cégek összefogásának, esetleg összeolvadásának lehetséges előnyeit is. A banki oldaltól a felmérésben részt vevők nagyobb rugalmasságot várnának el. Elsősorban arra lenne szükség, hogy az adott beszállító igényeinek megfelelő, hosszabb lejáratú (éven túli, akár 3-4 éves) forgóeszközhitelek biztosítsák a bankok, ha a cég stabil beszállítói kapcsolatot tud felmutatni.

A kutatás eredményeit értékelve a Kopint Alapítvány tanulmánya megfontolandónak tartja, hogy a jövőben a nemzetközi vállalatok letelepedési támogatásához (EKD) társuljon a magyar beszállítói részarány növelésének valamilyen szintű elvárása – bár – figyelmeztetett Palócz Éva – ezzel az eszközzel óvatosan kell bánni, hiszen az ágazati és vállalati sajátosságok miatt nem lehet általános, egységes mértékű, kötelező érvényű követelményt megfogalmazni. Örvendetesnek és továbbiakban is támogatandónak tartotta a beruházásösztönző, gazdaságfejlesztési, klaszterprogramokat. Emellett a szakember a versenyképességünk megőrzése érdekében fontosnak nevezte a több területen már akut problémákhoz vezető műszaki szakember-képzés felfuttatását.

Vahl Tamás, a Német Magyar Ipari és Kereskedelmi Kamara arra hívta fel a figyelmet, hogy a mai világméretű munkamegosztásba a magyar vállalkozások elsősorban a “beszállítóvá válás” révén tudnak sikeresen bekapcsolódni, mert az önálló szerepléshez csak nagyon kevesen rendelkeznek a szükséges feltételekkel. “A sikeres beszállítói tevékenység így az erős magyar kkv szektor kialakulásának legfontosabb eszköze lehet”, mondta Vahl.

Az az érvelés hamis, hogy a magyar bankrendszer nem támogatja a KKV-kat. A magyar bankrendszerben nincs forráshiány, Magyarországon nagyon kevés finanszírozható vállalat van: valójában nincs elegendő transzparens, kellőképp likvid kis- és középvállalkozás, amelyet a bankrendszer finanszírozni tudna – vélekedett Kozma András, a Commerzbank elnök-vezérigazgatója.

A szakember szerint a kormány a versenyképesség megteremtése érdekében a kezdeti lépéseket már megtette – Kozma idesorolta az egykulcsos személyi jövedelemadót, a társasági adó csökkentését és a szakember-képzés átalakítására tett kísérletet. Az irány jó, de persze még komolyabb lépések szükségesek – mondta Kozma András. A szakember szerint az általános vállalkozásbarát környezet megteremtésén túl óvatosabbnak kellene lenni a közvetlen állami támogatások szétosztásában. Ezen fejlesztési pénzeket nem szabad szétaprózni: csak azt a szűk beszállítói kört érdemes – ám őket érdemben – megcélozni, amely már bizonyították, hogy valóban képesek hosszú távon megbízható és fejlődőképes partnerei lenni a beruházó multicégeknek. Aki erre képes, azokat a vállalkozásokat persze támogatni kell.

A teljes anyag ide kattintva letölthető.

Hirdetés